A biometrikus biztonsági rendszerek működése

Alapvetően a rendszer bizonyos külső jegyeink alapján azonosít, amelyek minden emberre jellemzőek – legalábbis általában. Az ujjnyomat magától értetődő, ezen felül azonban léteznek olyan rendszerek is, amelyek kézgeometria, két- vagy háromdimenziós arcfelismerés, íriszmintázat vagy érhálózat alapján különböztetnek meg minket. A retinaalapú azonosítás még ezeknél is biztosabb, a legszigorúbb rendszerek pedig egyszerre több módszert is alkalmaznak, például egyszerre retina- és hangazonosítást.

Természetesen minél bonyolultabb a rendszer, annál költségesebb is – egy egyszerű ujjnyomat-leolvasót ma már mobiltelefonokba építve is találhatunk, egy olyan rendszer azonban, amely több jellemző alapján biztosan azonosítja az egyes dolgozókat és lépteti be őket, már ipari szintű biztonságot ad, nagyobb beruházásért cserébe.

Mennyire biztos a rendszer?

Maga az ujjnyomat nem éppen a legjobb módszer az azonosításra, bár alapszintű biztonsági rendszernek megteszi. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk többek között azt is, hogy a lakosság 2/5 százalékának nincsen gépek által is értelmezhető ujjnyomata, s akinek van, azé is könnyen sérül, illetéktelen behatolók pedig viszonylag könnyen reprodukálhatják.

A kézgeometria is problémás a sérülékenység, de a minták sokfélesége miatt is (extrém kézméretekre gondolva), időbeli változások okán. A változás az arcfelismerésnél is gondot okoz, és persze az is, hogy egy jobb kamera és némi munka árán könnyen kijátszható a rendszer.

Hogyan biztosíthatjuk a lehető legnagyobb hatékonyságot?

Mindenekelőtt a lehető legpontosabban kell felvennünk a mintákat, és a későbbiekben stabil mérőkörnyezetet biztosítanunk. Érdemes kombinálni a különféle módszereket, és olyan hálózatot működtetni, amely képes az élő mintát felismerni, így nem ül fel a replikált mintáknak. És persze mindennél fontosabb, hogy az alkalmazottak megértsék az azonosítás, a biztonsági intézkedések fontosságát, és teljes mértékben együttműködjenek a cég értékeinek megóvásában.